KezdőlapÖnismeretBunkóságunk forrása

Nem tartok tükröt eléd. A felismerések vagy megjelennek nálad, vagy nem. Nem akarlak megváltoztatni. A változás csírája vagy benned van, vagy nincs. Mégis, mi a célom?

Lehet, hogy végre felvállalod majd a valódi énedet.

Nem azért, mert igazat adsz nekem, hanem azért mert megvan benned a késztetés a változásra.
Hogy értsük egymást, időnként idézni fogok néhány szót, kifejezést. Nem leszek mindig szalonképes, de nem érthetjük egymást, ha körbeírom a lényeget. Felesleges időhúzás lenne.

Elbunkósodott a magyar emberek többsége.

Több oka is van ennek, de a legfőbb ok: engedtük hogy így legyen. Én is engedtem. Nem szentként tiltakozom a bunkó ellen. Sőt, egyáltalán nem tiltakozom.
A megoldás a választékos szép magyar beszéd.
Itt vége is lehetne, ennyit akartam. 🙂

Nézzük meg azért kicsit közelebbről, hol is tartunk. Mármint mi, magyar emberek.

Választásra készül ez a millió felé szabdalt, megosztott ország. Internetes fórumokon egymás torkának esnek a magyarok, szitkozódva, fröcsögve, trágár módon nagy betűkkel ordítozva.
A süllyedés nem most kezdődött, hanem…régen. A történelemkutatók szerint már évszázadokkal ezelőtt is minősíthetetlen hangnemben beszélgettek egymással az ősök.

Amire én emlékszem, az a hatvanas évek modern, laza, vagy lazának hitt stílusa. Szüleim és a rokonok, ismerősök újságolták rosszallóan, hogy bizony a fiataloknál már nem divat az udvarlás. Egyszerűsödött a téma, együtt járnak a fiatalok és kész.

És nem azt mondják egymásnak hogy “szeretlek”, hanem azt, hogy “jó vagy nálam”. Ez a “jóság” a század végére már a “bejössz nekem”-ig süllyedt. Szégyelljük, tagadjuk a szívünket, átvette a helyét az egó.

A szerelem agybajos dolog a mai napig sok ember életében. Aki szerelmes, az elszállt, nem reális, ütődött, túl szépnek látja a világot, pedig a világ az randa.
Nem tanultuk meg mi a szerelem, vagy rosszul tanultuk. Összekapcsoltuk erősen a szexszel és amit az ember összeköt, azt az Isten se választja szét. 🙂

SzerElem. A szer rendet teremt, helyreállítja az egyensúlyt a világunkban. Vagy éppen felborítja. Mert vannak hamis, semmire sem jó és ártó szertartások is. Szerelemre alapozott szándékaink építenek, a FélElem-re alapozottak rombolnak.

Még mindig erősen tartja magát világunkban a hím sovinizmus. De nehogy azt hidd, hogy csak egy férfi lehet hím soviniszta!
A nők között is van ám, nem is kevés. Ők azok, akik tovább erősítik a férfiakban azt az “igazságot” hogy minden nő kurva.
Biztosan te is hallottál már olyan anyukáról, aki a fia szerelmét lekurvázta. És most nem az a lényeg, hogy igaza volt vagy sem. Különben is, kinél van az úgynevezett “igazság”? 🙂
És hallottál már olyan viccesnek álcázott szöveget is, ha férfiakról volt szó, hogy “kaja, pia, cigi, nő”.  Mint az élet élvezetének kellékei.
És ezt mondogatja még ma is a nők egy része.
Akár velem kapcsolatban is.
Mikor kiderül rólam, hogy nem iszom, nem cigizek, és nem eszem húst.
– És a nők? –  kérdezik széles vigyorral.

Érted ezt?
A nő, mint eszköz, mint tárgy, mint élvezeti cikk, ha a férfiak dúskálni akarnak a földi javakban, és ha az életet akarják élvezni?
Lehet, hogy az ilyen életfelfogás miatt tartunk ott, ahol…. ?

Boldog békés rendezett életről álmodik mindenki.

De már egészen fiatal korától azt mondja mindenre, ami kicsit is rossznak látszik, hogy szar.
Érted ezt?
Ami egy mozdulattal, egy jó szóval megjavítható, rendbe hozható, az szar? Ezt örököltük, és ez örökítjük tovább? És közben panaszkodunk, hogy az élet egy szívás?
Nagy betűkkel ordítanám ha illene, hogy szerintem:
Minden ember olyan életminőséget él meg, amilyen minőségű szavakat használ a beszédében!
Hiába gondolod, hogy te kivétel vagy.
És hiába gondolod, hogy “de hát a dolgokat nevükön kell nevezni”.

 

 

 

 

 

 

 

Van létjogosultsága a trágárságnak is.
A teremtésben mindennek megvan a maga funkciója!

De a trágárság, az alantas beszéd mára divat lett, amolyan jópofa viselkedés. Nincs a helyén. Ez látszik az elégedetlenségből, a sok sikertelen életből.
Nem a világot, nem téged akarlak megjavítani.
De egy jó gondolat jó szándékkal egybekötve fejlődést fog hozni.

Nemrég valaki azt mondta nekem, hogy ne hozzam ki belőle a pusztabunkót. Ezek szerint ott van benne!
Pedig én nem voltam trágár vele szemben, csak feltettem egy kérdést, amire ő nem tudott válaszolni.

Tehát, a bunkó bennünk van. Akkor miért harcolunk egymással? Mi lenne, ha inkább magunkat próbálnánk meggyőzni?

Vagy legyőzni? 🙂

Oszd meg ha tetszett! Vagy ha nem. 🙂

Hozzászólások

Bunkóságunk forrása — Nincs hozzászólás

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.