Te ki ellen harcolsz? Mi ellen?
Vagy ha nem ellene, akkor kiért? Vagy miért?
Ez teljességgel logikus és természetes –  a mostani gondolkodásmód és felfogás szerint – hogy amit meg akarunk kapni, el akarjuk érni, vagy amit ki akarunk nyírni, meg akarunk szüntetni, azért/az ellen harcolni kell!
De meddig még?
És miért ennyire természetes ez?
“Az élet célja a küzdés maga.”  Ezt írta Madách Az ember tragédiája című művében.
Na és?  Miért kell őrá hallgatnunk?
Szerinted mi erre az okunk?
Miért van az, hogy ezt a mondatot a magyarok szentenciának, megmásíthatatlan igazságnak gondolják?
Mert ez a tapasztalatuk?
Hát persze hogy ez, mert ma az egó a divat! Ha valami nem tetszik, akkor azonnal kardot rántunk. Sőt, ha nincs ellenség se közel, se távol, de még a megyében sem, akkor kinevezünk valamit, vagy valaki ellenségnek.
Csak azért, hogy panaszkodhassunk, kicsikarjuk az egyetértést. Igazolva akarjuk látni a saját meggyőződésünket.
Harc van! Nem tűrhetjük, hogy….  És ezt meg kell szereznünk, hogy…
Mindig ki kell nyírni valakit, vagy lehetetlenné kell tenni, elszámoltatni, börtönbe zárni, felakasztani, falhoz állítani.
Akkor is ellenállunk, ha nincs remény. Mikor napok óta hull az őszi eső, akkor “ő” az ellenség. Nincs mit tenni, de szidjuk, utáljuk, lekurvázzuk, elítéljük, pokolba kívánjuk.

Mert egóból működünk.
Miért? Lehet másképp is működni?
Ének az esőbenLehet, de az nem népszerű. Próbáld meg egyszer azt mondani egyszer egy társaságban, hogy:
– Milyen gyönyörűen zuhog az eső!  Annyira imádom, amikor bőrig ázom mire hazaérek!
És figyeld meg a reakciókat! 🙂
Figyeld meg azt is, mennyire tud azonosulni veled a többség, ha panaszkodsz, politizálsz, elítélsz, mogorva arckifejezéssel jársz.
Próbáld ki, hogy egy váróterembe belépve kicsit dudorászol, és fütyülsz.  Mindennek tetejébe még tégy két-három tánclépést, és mosolyogj!
Mit fognak gondolni rólad?
És mi okuk van rá hogy “azt” gondolják?
Miért ne lehetne mindenki mindig feldobott, jókedvű, laza és könnyed?
Milyen szabályok szerint van az emberiség besavanyodva?
Miért nem az Ének az esőben című film szabályai érvényesülnek a mindennapokban?

Hallottad már azt a sztorit, hogy egy külföldi kisváros főterén egy jókedvű csapat táncolni és énekelni kezdett? Kísérleti jelleggel.
De nem tartott sokáig a műsor, mert jöttek a rendőrök és bevitték őket az őrszobára.
Mikor megkérdezték a főrendőrt, hogy miért nem érezhetik jól magukat nyilvánosan, az volt a válasz, hogy “mert az veszélyes”.
Érted?
Ha te jól érzed magad, az a hatalomra nézve veszélyes!
És az a menő mindenütt, ha komoly vagy.  Menj be bármelyik történelmi egyház templomába! Látsz ott mosolygó arcokat? Látsz lelkes feldobott embereket?
Nem, ott félő emberek vannak. Istenfélők.
Harc közben az ember nem mosolyog. Kivéve talán Kokót. 🙂  Ő mosolygott harc közben, amíg ki nem ütötte valaki.
Az emberi kapcsolatok is a harcról szólnak. Párkapcsolatban a nő harcol a férfiért, a férfi a nőért. Aztán később egymás ellen.
A cégek küzdenek a másik cég ellen, az adóhatóság ellen.
Az iskolákban teljesen természetes és elfogadott a tanulmányi verseny.
Harc a a jó helyezésért.
Érted ezt?
A sportban az ellenfelek küzdenek egymás ellen. A szurkolók meg ölik egymást a mérkőzés után, vagy már közben.
Igen, tudom, lehet olyant mondani hogy a sport nemes küzdelem.
De nem az! A sport a pénzről szól, nem a nemességről!
A harcművészetek miért nem népszerűek annyira mint a sport?
Mert ott a szív van az első helyen. Ott egyenrangú felek állnak egymással szemben. És csak akkor győzhetnek, ha saját magukat győzik le elsősorban.
A saját félelmeiket, a saját kishitűségüket. Nem a másik embert!

Nem együttműködünk ma, hanem egymás ellen harcolunk!
Pedig van lehetőségünk választani!
Választhatjuk a tanulást, a megismerést, a fejlődést!
Választhatunk életutat! És ha nem tetszik, választhatunk másikat, és megint másikat….!
Vagy….. ez annyira bonyolult?

 

Oszd meg ha tetszett! Vagy ha nem. 🙂

Hozzászólások

Harc — Nincs hozzászólás

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.