KezdőlapÖnismeretMit szól a csend?

Te szoktál néha csendben lenni?
Nemcsak nem szólni, de a környező zajokat is kizárni, megszüntetni?
Már amennyire most, ebben a motorizált technológiáktól terhes világban ez lehetséges.

Jelenleg nincs érvényben a “…csendet, mert a hideg ráz!”
Sőt, inkább az ellenkezője az ami szabályos.
A civilizált embernek lételeme lett a zaj.
Fodrászüzletbe, kisboltba, vagy a multikhoz nem tudsz úgy bemenni, hogy ne szóljon valamilyen zene, rádióműsor. Ivókban, pab-okban (kocsma!) tévé “szórakoztatja” a vendégeket.
Ha munkából hazaér a dógozó, mi az első mozdulata?
Bekapcsolja a kereskedelmi rádiót, vagy a tévét. Ha nem, akkor lakodalmas rockra szunyókál egyet, vagy olvas újságot.
Egészen addig, amíg betakaródzik vele.
Az újsággal. 🙂

Csendesek a hétvégék?
Egy fenét!
Fél hat-hatóra tájban már visít a körfűrész, vagy a nagynyomású autómosó, gőzborotva, motoros permetező berreg. Abrichter, ütvefúró, légkalapács zaja ötvöződik a négy nyitott ajtajú autóból bömbölő diszkózenével.

Ha még ez is kevésnek bizonyul, indítsuk be, ellenőrizzük le, hogy működik-e vajon az autónk riasztója!
Vagy kezdjünk el füvet nyírni a damilossal! 🙂

A mai ember számára kínos a csend. A filmekben, figyeld meg, mindig történik valami zajos dolog. Amikor csendnek kellene lennie, akkor megszólal a zene. Vagy már eleve szólt, de háttérzajként és észre sem vetted.

A rádióban a hírek alatt szól a zene.
A csend nem megengedett, a csend kínos, a csendet meg kell törni, mert nem szabad engedni, hogy az ember rádöbbenjen saját csodálatos mivoltára.

A külső háttérzajok aztán beindítják a belső zajokat is.
Az ember gondolkodik, pörgeti az agyát, igyekszik megoldani a problémákat. Töpreng, latolgat, csapong, ítélkezik, kigondolja a lehetséges megoldásokat.
“A legtöbb ember az egész életét saját gondolatainak rácsai mögé zárva éli le.” (E. Tolle)
csend
Ha nem vagyunk tudatosak a gondolatainkra, elsodorhatnak és nagyon fontosnak érezhetjük őket.
De a gondolatok csak arra jók, hogy a valóságnak egy icipici részét mutassák nekünk. Mert amikor az elme hozzáadja a véleményét a valósághoz, egy különös katyvasz jön létre és ez a nézőpont.

Nomármostan. 🙂
Ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor elérkezik az, hogy körömszakadtáig ragaszkodunk a véleményünkhöz.
Juszt is!
Márpedig mindenki hülye, akinek más a véleménye!
Hogy merészeli valaki azt mondani, hogy lehetséges látni-hallani azt, ami sok ezer kilométerre történik tőlem?
Ilyen vélemények gyakoriak voltak az ötvenes években, amikor a tévéről esett szó, de még sem adás, sem készülék nem állt rendelkezésre.

Akkor most mi is van?
Ne gondolkodjunk? Csak nézzünk bele a semmibe, mint a hülye?
Ez a fajta hozzáállás nem divat errefelé. Modern emberek vagyunk, nem igaz?
Józan paraszti ésszel kell gondolkodni! Ezt tudják és mondogatják sokan.
De nem csinálják.

Az intelligencia nem hangos.
Nagyon is csendes!

Őseink, ha információ hiányban szenvedtek, ezt mondták:
– Aludjunk rá egyet!
Vagy:
– Majd megálmodom!
Ismerős szöveg?
És akkor most melyik jobb? Töprengeni órákig és kigondolni valamit ami megoldásnak látszik, vagy feladni a rejtvényt a tudatos énünknek?

Az igazi megoldások a csendből jönnek.
Az álmokból.
A lelkünk mélyéről.

Teremts csendet!
Mindenek előtt magadban.

Oszd meg ha tetszett! Vagy ha nem. 🙂

Hozzászólások

Mit szól a csend? — Nincs hozzászólás

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.